Betegágynál
Megraktad vállamat kereszttel
S minden nap új próbára vár, -
Haragoddal már ne keress fel,
Tekints rám egyszer áldva már!
Amit Te ellened vétettem,
Uram, már százszor megszenvedtem,
Érzem hatalmad', mely letörhet, -
De jó vagy, Uram, könyörülj meg!
Esendő vagyok, tudom azt jól,
Tettem hibás, vétkes szavam,
De oh, bocsáss meg irgalomból,
Gyarlók vagyunk mindannyian.
S ha büntetsz, hát büntess csak engem,
Bűnöm zsoldját magam viseljem,
S ne sujtsd, ne bántsd az én helyembe',
Aki ártatlan, tiszta, gyenge.
Hiszen te vagy az egy jó Isten,
A bocsánat, a szeretet,
Nem állsz boszút harmadiziglen
Apáért sujtván gyermeket.
Ha engemet csapdos villámod,
Érzem benne az igazságot,
De büntetést hogy érdemel meg,
Ki tisztán néz rád, ez a gyermek?
Milyen bizón tekint az Égre!
Hogy teszi össze kis kezét!
Mily nyugton hívja segitségre
A jó Isten édes nevét!
És haragod őt látogatja?
Őt bünteted, hogy sírjon atyja?
Oh ne engedj kétségbe esnem,
Hiszen te vagy az igaz Isten!
Uram! szüntesd meg haragod már
S áraszd reám kegyelmedet,
A szenvedés megtisztitott már
S nem dacolok többé veled!
Igazságod van és hatalmad.
Oh Isten, gyakorolj irgalmat!
Atyám, békülj ki gyermekeddel,
S amit te adtál, azt ne vedd el!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!