Homály volt, mert az ég szinét
U - - - U - U -
eltakarták a lombok.
- U - - U - -
Csak néha láttam fent a kék
- - U - - - U -
hullámu égkorongot.
- - U - U - -
Mentem a fák alatt s a fák
- U U - U - U -
szeme szívembe látott:
U U - - U - -
úgy néztek rám, mint ősapák,
- - - - - - U -
jószívü óriások.
- - U - U- -
S ebben a templomi setét
- U U - U U U -
csöndben, amelyet éj fed,
- U U U U - U
itt és ott sárga lámpaként
- - - - U - U -
nagy sárga lombok égtek.
- - U - U - U
A lég hideg volt és a föld
U - U - - - U -
alattuk kékbe játszott...
U - - - U - -
S a lelkem mély sóhajba tört:
U - - - - - U -
"Mit akarnak e lángok?"
U U - U U - U
Mentem az úton csüggeteg,
- U U - - - U -
járván e néma estet,
- - U - U - -
s szemeim a holt levelek
U UU U - U U -
formáin révedeztek.
- -- - U - U
Olyan művészi volt a rajz,
U - - - U - U -
mint ércbe vésett álom,
- - U - - - -
s a szél ezer rajzot kavart
U - U - - - U -
keresztül a határon.
U - U U U - U
Itt és ott sárga lámpaként
- - - - U - U -
nagy sárga lombok égtek,
- - U - U - -
temetői lámpájaként
U U -U - - U -
a porladó művésznek,
U - U - - - U
akit egy gondolat a mély
U U - - U U U -
homok csöndjébe vitt,
U - - - U -
s a szél táncolva szórja szét
U - - - U - U -
itthagyott terveit.
- U - - UU
| A
B
C
B
D
E
D
E
A
F
C
F
G
E
G
E
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
| | A
A
A
A
B
C
B
C
D
E
D
E
D
F
D
F
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
6
8
6
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|