Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
- - U U - U - - - - - U - U
Levelet könnyező, megvénült fák alatt.
U U - - U - - - - - U -
Utánad száll a szélben a hervadt lomb sírása
U - - - U - U U - - - - - U
És közöttük haladva, lelked mélyére ássa
- U - - U - U - - - - U - U
Érzést felszaggató körmét a hangulat -
- - - - U - - - U - U U
És meg-megállsz merengve és vissza-visszanézel,
- - U - U - U - - U - U - -
Hogy búcsút integethess egy sírnak árva kézzel,
- - - - U - - - - U - U - -
Mert félsz: talán utólszor lehettél még ma itt,
- - U - U - - U - - - U -
Hogy ráhintsed porára az ősz virágait?
- - - - U - U U - U - UU
Mert nem hiszel az élet kecsegtető szavának,
- - U U U - - U - U - U - -
Ha láttad csalfaságát: hogy` szegte meg szavát,
U - - - U - - - - U - U -
S mikor reményeid már a szép jövőbe szállnak,
U - U - U- - U - U - U - -
Titokban cinkosává szegődve a halálnak:
U - - - U - - U - U U U - U
A kincsedet kezére hogyan játszotta át!
U - U - U - U U - - - U -
Ha búslakodtok is most, ti fák, de még reméltek,
U - U - U - - U - U - U - -
Mert visszatér a szép nyár s ti újra vígan éltek!
- - U - U - - U - U - U - -
De én előre látom a télben vesztemet -
U - U - U - U U - - - U -
Mert rám hulló havával örökre eltemet.
- - - - U - U U - U - U U
Ha szív életre dobban: a kéz már a kilincsen,
U - - - U - U U - - U U - -
Mely egy nyomásra nyitja elmúlás ajtaját!
U - U - U - U - - - - U -
Ő lesz-e majd: virágot aki sírodra hintsen,
- U U - U - U U U - - U - -
Ha kezemet halálom tartja már rabbilincsen?
U U U - U - - - U - - U - -
Bár még poromat is szerelmem hatja át.
- - U U U - U - - - U -
A sírra visszanézek s lelkemben megjelennek
U - U - U - - - - - - U - -
Borúlatos felhői szomorú sejtelemnek:
U - U - - -U U U - - U - -
Repül év év után majd, az idő messze jár
U U - - U - - U U - - U -
És rá, hogy megpihenjen, felejtés fészke vár.
- - - - U - - U - - - U -
De nem, nem! hozd meg a vigasztalást, reményem
U - - - U U U - U - U - -
Hogy lesz még szív, amelybe az emlék visszatér.
- - - - U - U U - - - U -
Uram, hozzád kiáltok és Tőled esdve kérem:
U - - - U- U - - U - U - -
Ha e földön való sok küzdelmemért a bérem
U U - - U - - - - U - U - -
Kiadod: ez legyen csak, ez legyen majd a bér!
UU U - U - U - U - - U -
És áldd meg azt a szívet, amelyben újra éled,
- - U - U - U U - U - U - U
A sír porán virága mikor majd szerteszéled!
U - U - U - U U - - - U - U
Az emlék visszaszálló szépsége, bánata
U - - - U - - - - U - U U
Olyan lesz, mintha hímzett új köntöst váltana.
U - - - U - - - - - - U U
Virághintő kezedre, mert lelkem oda lebben,
U - - - U - U - - U U U - -
Szelőben szállatom rá hízelkedésemet,
U - - - U - - - - U - U U
Adok, mit adhatok és hálám kísérjen ebben:
U - U - U U - - - - - U - -
Szépség megismerését, hogy élhess így te szebben,
- - U - U - - U - - - U - -
Merengést meg rajongást, hevült érzéseket!
U - - - U - - U - - - U -
S amire álmaidban vágyakoztál, hiában:
U U U - U- - - U - - U- -
Lelked megifjodik majd tisztult harmóniában,
- - U - U - - - - - - U- -
Mellyel a durva porból magasba terelem,
- U U - U - - U - U U U -
Hogy lásd: milyen hatalmas az örök szerelem!
- - U - U - U U U - U U U
| A
B
A
A
C
D
D
E
E
| 14
12
14
14
12
14
14
13
13
| | A
B
A
A
B
C
C
D
D
| 14
14
14
14
13
14
14
13
13
| | A
B
A
A
B
C
C
D
D
| 14
13
14
14
12
14
14
13
13
| | A
B
A
A
B
A
A
C
C
| 13
13
14
14
13
14
14
13
13
| | A
A
A
A
A
B
B
A
A
| 14
13
14
14
13
14
14
13
13
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|