A gárdának a jelszavát U - - U U - U - Egész világ hangoztatja: U - U - - - - U "A francia gárda meghal, - - UU - U - - Hanem magát meg nem adja." U - U - - U - U Nekünk is volt egy jelszavunk, U - - - - - U - Lázba jött a honvéd tőle: - U - U - - - U Nem volt abban a halálról, - - - U U U - - Nem volt abban megadásról, - - - - U U - - Egy szó volt csak, hogy: Előre! - - - - U U - U Ezzel himzé a honleány, - - - - U - U- E szóval a honfi-zászlót, U - U U - U - - Ezzel ment el az a gyermek, - - - U U U - U A kit anyja másnap gyászolt. U U - U - - - - De ha maradt még egy fia, U U U - - - UU S kivánta a haza tőle: U - U U U U - U Az egyiket nem siratta, U U U - - U - U A másikat odaadta, U - U U U U- U S ment a gyermek, ment - Előre! - U - - - U - U Csodálatos ifju sereg, U - U U - U U - Mely, nem tudni: hogyan támadt, - - - U U - - - Napok szülték s mégis mintha U - - - - - - U Szülte volna három század. - U - U - - - U Ott rohannak... pusztító tűz... - U - - - - - - A fele már ki van dölve... U U U - U - - U Most elnyeli a füstfelleg... - - U U U - - - Meghaltak tán? - nem! ott mennek! - - - - U - - U Ott hallatszik, hogy: Előre! - - - - U U - U Mint viharkor a tengernek - U - U U - - U Összezúdul minden habja: - U - - - - - U Mind ott voltak... egymás mellett - - - U - - - - A fiú és édes apja. U U- - - U - U Apa elhullt - és a fiú U U - - - U U- Ráborult a vérző főre: - U - U - - - U "Csak egy szót még, édes apám!..." U - - - - U U - A haldokló fölnézett rá U - - - - - - - És azt mondta, hogy: Előre! - - - U U U - U Oh drága kincs, melyet annyi - - U - U U - U Sírhalom-föld be nem fedett... - U - - U - U - Szó, a mely - bár némán - kiált... - U - - - - U- Mit elvenni nem lehetett, U - - U - U U - Ott van a zúgó erdőkbe - - U U - - - - U Beírva az arcredőkbe U- U U - U - U Csontok közé, mik széthulltak... - - U - - - - - Mert azok is megmozdulnak, - U U - - - - - Ha még egyszer lesz: Előre! U - - - U U - U
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
|
|