Tóth Kálmán Előre! című versének elemzése

RitmusképletSzótag
A gárdának a jelszavát
U  -  - U  U  -   U - 
Egész világ hangoztatja:
U -    U -   -  -  -  U   
"A francia gárda meghal,
 -   -  UU  -  U  -  -   
Hanem magát meg nem adja."
 U -   U -   -   U  -  U   
Nekünk is volt egy jelszavunk,
 U -   -   -   -    -   U -    
Lázba jött a honvéd tőle:
 -  U  -   U  -  -   - U   
Nem volt abban a halálról,
 -   -   -  U  U  U -  -   
Nem volt abban megadásról,
 -   -   -  -   U U -  -  
Egy szó volt csak, hogy: Előre!
-     -  -     -    U    U - U  

 
Ezzel himzé a honleány,
-  -   -  - U  -  U-   
E szóval a honfi-zászlót,
U   - U  U  -  U  -   -  
Ezzel ment el az a gyermek,
-  -   -   U  U  U   -  U  
A kit anyja másnap gyászolt.
U  U  -   U  -  -    -  -    
De ha maradt még egy fia,
 U  U  U -    -  -    UU  
S kivánta a haza tőle:
   U -  U U  U U  - U  
Az egyiket nem siratta,
U  U  U -   -   U -  U 
A másikat odaadta,
U  - U U  U U-  U  
S ment a gyermek, ment - Előre!
   -   U   -  -    -     U - U  

  
Csodálatos ifju sereg,
  U - U U  -  U  U -   
Mely, nem tudni: hogyan támadt,
 -     -   -  U   U  -   - -    
Napok szülték s mégis mintha
 U -    -  -     - -   -   U 
Szülte volna három század.
  -  U  -  U  - -    - U  
Ott rohannak... pusztító tűz...
-    U -  -      -   - -  -    
A fele már ki van dölve...
U  U U  -   U  -   -  U    
Most elnyeli a füstfelleg...
 -   -   U U U  -   -  -     
Meghaltak tán? - nem! ott mennek!
 -  -  -   -      U   -    -  U  
Ott hallatszik, hogy: Előre!
-    -  -   -    U    U - U  

  
Mint viharkor a tengernek
 -    U -  U  U  -  -  U 
Összezúdul minden habja:
-   U - -   -  -   -  U   
Mind ott voltak... egymás mellett
 -   -    -  U     -   -   -  -  
A fiú és édes apja.
U  U- -  - U  -  U 
Apa elhullt - és a fiú
U U -  -      -  U  U- 
Ráborult a vérző főre:
 - U -   U  -  -  - U   
"Csak egy szót még, édes apám!..."
   U  -     -   -   - U  U -      
A haldokló fölnézett rá
U  -  -  -  -  - -    -
És azt mondta, hogy: Előre!
-  -    -   U   U    U - U  

 
Oh drága kincs, melyet annyi
-    - U  -      U  U  -   U 
Sírhalom-föld be nem fedett...
 -  U -   -    U  -   U -      
Szó, a mely - bár némán - kiált...
  -  U  -      -   - -     U-      
Mit elvenni nem lehetett,
 U  -  -  U  -   U U -   
Ott van a zúgó erdőkbe -
-    U  U  - - -  -  U   
Beírva az arcredőkbe
 U-  U U  -   U -  U 
Csontok közé, mik széthulltak...
  -  -   U -   -    -  -   -     
Mert azok is megmozdulnak,
 -   U U  -   -  -  -  -   
Ha még egyszer lesz: Előre!
 U  -  -    -   U    U - U 
 8

8

8

8

8

8

8

8

8



8

8

8

8

8

8

8

8

8



8

8

8

8

8

8

8

8

8



8

8

8

8

8

8

8

8

8



8

8

8

8

8

8

8

8

8