Gyermekeimet ismét megláttam
A gyermekeimet már régen
nem láthattam, pedig itt
játszadoznak körülöttem,
de az élet megvakít.
Önmagunkat vakítjuk meg,
vak vezeti a vakot...
Gyermekeimre már régen
szemem nem pillanthatott.
Most végre megláttam őket
mentek az erdő felé,
futottak kéz-kézbe fogva,
vitte őket a remény.
Arcukra lágy rózsát festett
a szép szeptemberi Nap,
keskeny hátuk napban égett.
Vitték csöpp csontvázukat.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!