Szerző
Czóbel Minka

Czóbel Minka

költőnő

1855. június 8. — 1947. január 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1294 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. április 27.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Czóbel Minka

Pávacsillagok

Kerti utra lassan hullnak
Zsugorodott falevelek,
Megcsörrennek, elsiklanak
Apró kövű porond felett.

Kanyargó út, rég elhagyott -
Mely ápolta eltünt a kéz,
Vágott széle össze lapúl -
- Dudvásodik - bozótba vész.

Keresztül a kavics uton
Mint egy barna lomha árnyék,
Kőrisfának roncsolt ága
Korhadt, letört - törzse áll még.

Az út végén szürke korlát
Tán a régi házhoz vezet?
Termés kövén napfény játszik
Mint egy múló emlékezet.

Sárgán süt a lemenő nap
Korlát szürke kőfalára,
Szürke falon kéken csillan
Itt egy páva, ott egy páva.

Czóbel Minka aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!