Sötéten bámul szemed a könyvre,
U - - - - U U U - U
Kelletlen mormolsz halk szavakat, -
- - - - - - U U -
Tavaszi napfény szabadba szólít,
U U U - - U - U - -
Fecskepár cseveg az ablak alatt.
- U - U U U - U U -
Sóhajtva kérdem: mért hogy a végzet
- - U - - - U U - -
Hozzád oly mostoha indulatu: -
- - - - U U - U U U
Mi másnak játék, könnyű, lehellet,
U - - - - - - U - -
Te nyögve görnyedsz a munka mellett,
U - U - - U - U - -
Szegény fiú!
U - U-
Vagy béfogadná tán ifju elméd
- - U - - - - U - -
S életre híná a jó magot, -
- - U - - U - U -
Törekvő lélek lángheve az, mit
U - - - - - U U - -
Tőled az irigy sors megtagadott?
- U U U - - - U U -
Érteni tudnál, akarni nem tudsz,
- U U - - U - U - -
Serkentve int bár a koszorú? -
- - U - - U U U -
Vigasznak oh mily parányi, - semmi, -
U - U - - U - U - U
Mi haszna más kór betegje lenni,
U - U - - U - U - U
Szegény fiú!
U - U-
Hogy fájhat - érzem - szived, ha látod,
- - U - - U - U - -
Mint csillogtatja más sikerét, -
- - - - U - U U -
S téged a gáncsok szégyene üldöz,
- U U - - - U U - -
Kicsinylés nyilától nincs, a ki véd,
U - - U - - - U U -
Kik érted élnek, azok szemén is
U - U - U U - U - -
Haraggá torzúl a néma bú,
U - - - - U - U -
S bár szívet, lelket kin lángja éget,
- - - - - - - U - -
Csak szaporítják keserűséged,
- U U - - U U - - -
Szegény fiú!
U - U-
Vagy nem is érzed sorsodnak átkát,
- U U - - - - U - -
Gúny, panasz, szégyen semmi neked? -
- U - - - - U U -
Jövőre gondot lelked nem ismer,
U - U - - - - U - U
Elég, a perczet ha élvezheted? -
U - U - - U - - U U
Oh akkor vagy csak igazi árva,
U - - - U U U U - U
Koldusok közt sincs oly nyomorú! -
- U - - - - U U -
Ha sejti szíved, hogy vérzem érted,
U - U - - - - U - -
Tán nem is bánod, tán nem is érted -
- U - - - - U U - -
Szegény fiú!
U - U-
| 10
9
10
10
10
10
10
10
4
10
9
10
10
10
9
10
10
4
10
9
10
10
10
9
10
10
4
10
9
10
10
10
9
10
10
4
|
Alliteráció
|