Sírok között bolyongva, megcsap
- - U - U - U - U
Az elmúlás lehellete,
U - - - U - U U
Úgy érezem: én se vagyok több,
- - U U - U U - -
Mint a fa hulló levele!
- U U - - U U U
Ha testileg megszűntem élni,
U - U - - - U - U
Idők vihara elsodor,
U - U U U - U U
Anyagom, e csipetnyi por,
U U U U U - U -
Benne lehet a falevélben,
- U U U U U U - -
Nem sejtve: éltem vagy nem éltem.
- - U - - - U - U
Névjelző fejfák, kőkeresztek
- - - - - - U - -
Csak eltűnő, rideg tanúk,
U - - - U - U -
Azt hirdetik, a földi létben
- - U U U - U - -
Számunkra sir a közös ut,
- - U U U U U -
Néptörzsek, hegyek leomolnak,
- - - U - UU - -
Létünk örök átváltozás,
- - U U - - U -
De benne a föltámadás
U - U U - - U -
Minden porszemben, kis parányban;
- - - - - - U - -
Hamuban is a régi láng van.
U U U U U - U - U
Tudásunk nyíltan igazolja:
U - - - U U U - U
Porból vagyunk, porrá leszünk,
- - U - - - U -
Egy pillanat, fényes jelenség,
- - U - - - U - -
Öntudatos, szép életünk.
- U U - - - U -
A hány elem, mind visszakéri,
U - U - - - U - U
Mit csontjaink közé rakott:
- - U- U - U -
A tüz-értelmet, anyagot -
U U - - U U U -
S folyik tovább testünk erélye,
U - U - - - U - U
Világföntartó működése.
U - - - - - U - U
A végtelen anyag a Térben,
U - U U U U U - -
Napgömbünk is atalakúl,
- - - U U U U -
Nagy alkotója összezúzza
U - U - U - U - U
Földünket irgalmatlanul.
- - U - - - U U
Ez sorsa a fénynek, erőnek,
- - U U - U U - -
Naprendszer, porszem egyre megy,
- - - - U - U -
Nincsen kiváltság, égi kegy!
- - U - - - U -
Mégis birkózva jéggel, tűzzel,
- - - - U - - - -
Térben, időben nem vészünk el!
- U U - - - - - U
Élünk tovább a nagy Tejutnak
- - U - U - U - -
Tán százezer uj csillagán,
- - U U - - U -
De szerteszórva, öntudatlan.
U - U - U - U - -
Minő alakban? Az talány.
U - U - U - U -
Szivemből gyöngy, vagy drágakő lesz,
U - - - - - U - U
Agyamból fényes napsugár,
U - - - - - U -
Mely egy Mindenséget bejár;
U - - - - - U -
Mig két kezem, sziklákba nyomva,
- - U - - - U - U
Vulkánok láváját kidobja.
- - - - - - U - U
Volt anyagom csak meg se sejti,
- U U - - - U - U
Hogy uj körében mit művel
U - U - - - - U
Ujabb erő uj tettre készti,
U - U - - - U - U
Körforgását végezni kell!
- - - - - - U -
Ha tudná, hogy már mint eszes lény,
U - - - - - U - -
Eszményi czélért küzködött,
- - - - - - U -
Tán szétrobbantná a ködöt,
- - - - - U U -
Mely akkor is el fog terülni
U - U U - - U - U
S az emberek agyát megüli.
U - U U U - U U U
De hátha az erők határát
U - U U U - U - -
Nem látja meg gondolatunk?
- - U - - U U -
A Mindenség nagy műhelyébe
U - - - - - U - U
Lehetetlen pillantanunk?!
U U - - - - U -
Mert a Természet tesz kivételt,
- U - - - - U - -
Nem tartja a törvényt, szabályt,
- - U U - - U -
Teremthet olyan emberpárt,
U - U U U - - -
Mely visszanéz tisztán a múltra
- - U - - - U - U
S hogy százszor élt s fog élni, tudja
- - U - U - U - U
Ily czéllal kéj volna az élet,
- - - - - U U - U
Imádnék a nagy Végtelent,
U - - U - - U -
Megáldanék a földi sorsot,
U - U - U - U - U
Amért sok szépet, jót teremt,
U - - - - - U -
Elhinnők, hogy a Mennyben élünk,
- - - U U - U - -
Föl is fogunk támadni, még
U - U - - - U -
Fölöltjük lelkünk szép mezét;
U - - - - - U -
Mely énünktől elválhatatlan -
U - - - - - U - -
Hajh, szörnyű tény, csak - gondolatban!
- - - - - - U - U
Tengerek, bányák üregében
- U - - - U U - -
Porló hamvak, ne féljetek,
- - - - U - U U
A Teremtésben nincs atom, mely
U U - - - - U - U
Elveszthetné az életet!
- - - - U - U U
Élünk, leszünk minden időben
- - U - - U U - -
Mindenségbetöltő anyag,
- - - U - - U U
Uj czélt keresve, hallgatag,
- - U - U - U -
Mit nem látni, nem hinni szenten,
- - - U - - U - -
Vagy kikerűlni lehetetlen!
- U U - U U U - U
| 9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
8
9
9
|
|