Örvénylő éjszemében izzó vágyak
- - - - U - U - - - -
Felvillanó lidércztüze lobog
- - U - U - U U U U
És lelke mélyiből reszketve szállnak
- - U - U - - - U - -
Vágyban szülemlett meddő sóhajok.
- - U - - - - - U -
Sóvárgó árvaság a sorsa, - bárha
- - - - U - U - U - U
Körötte zsong az emberrengeteg...
U - U - U - - - U -
S az ölelések lázas ritmusára
U U U - - - - - U - U
Kínban vergődő teste megremeg.
- - - - - - U - U U
Ez Ő: ki vágyat éleszt s vágyban ég,
U - U - U - - - U -
Ki meglopá az istenek tüzét
U - U - U - U - U -
S im` durva szirthez lánczra fűzve, senyved.
- - U - - - U - U - U
Az olthatatlan égő szenvedelmek
U - U - U - - - U - -
Vad keselyűje testét tépi, marja,
- U U - U - - - U - U
Hiába tárul ölelésre karja:
U- U - U U U - U - U
Bilincsre nyűgözi a durva szikla
U - U - U U U - U - U
S titok marad az égi tűznek titka.
U - U U U - U - - - U
Egy női Prometheus... öntüze emészti
- -- U - UU - U U U - U
S keserves váddal vad sírásra készti:
U - - - - - - - U - U
"Ó mért ismertem meg az égi lángot,
- - - - - U U - U - -
Ha most miatta hasztalan sóvárgok.
U - U- U - U - - - -
Ha itt a sziklán el kell asznom!...
U - U - - - - - -
Tehetlen` tördelem rabságom lánczát.
U - - - U - - - - - -
Vihar lemossa bájaim zománczát:
U - U - U - U- U - -
Így sorvad el a legszebb asszony!
- - U U U - - - -
Vad szenvedelmek tépik lelkemet.
- - U - - - - - U U
...jer vágyaimnak édes, ifjú hőse!
- - U- U - U - - - U
Ó, hogy` tudnék szeretni! jöjj te, jöjj te!...
- - - - U - U - U - U
De jaj! hiába jönnél, - nem lehet!"
U - U- U - - - U U
S e vad sírásra, zokogó panaszra
U - - - U U U - U - U
Lázongva tör ki lelkem indulatja:
- - U - U - U - U - U
"Tűz-láng lobog az én szivemben is,
- - U U U - U - U -
Perzselve forr a vérem, Chryseis!
- - U - U - - UU
Én megtanitlak ugy szeretni
- - U - U - U - U
A hogy` nem tud szeretni senki,
U - - - U - U - U
A hogyan ember nem szerethet itt lenn,
U U U - - - U - U - -
A hogyan nem szerethet más, csak - Isten!
U U - - U - - - U - U
A csókom: tűz - és láva: ölelésem.
U - - - - - U U U - U
Elolvad rablánczod szilaj hevében.
U - - - - - U - U - -
Csak megragadlak, átölellek s meglásd:
- - U - U - U - - - -
Megváltjuk mert - szeretjük egymást!"
- - - - U - U - -
...Igy láttam mindezt, mig - egy perczre csak
- - - - - U - - U U
Elrévedő szemem lezártam...
- - U - U - U - -
S hogy fölpillanték ismét, - hallgatag,
- - - - - - - - U -
Homályos, illatos szobában
U - U - U - U - U
Ott ültünk újra - hárman:
- - - - U - U
Egy nő, - sóhaj rezzenté ajkait, -
- - - - - - - - UU
A férje, - kis kezét kezébe fogta, -
U - U - U - U - U - U
És én - a harmadik,
- - U - U -
Ki néztem rájuk búsan mosolyogva...
U - - - - - - U U - U
| A
B
A
C
A
D
A
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
C
C
D
D
E
E
| 10
10
12
11
11
11
11
11
| | A
A
| 13
11
| ^ Bokorrím
| A
A
B
C
C
B
D
E
E
D
| 11
11
9
12
11
9
10
11
12
10
| | A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
A
A
B
B
C
C
D
D
| 10
9
9
10
11
11
11
11
11
9
| | A
B
C
B
B
D
E
D
E
| 10
9
10
9
7
10
11
6
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|