Szerző
Békássy Ferenc

Békássy Ferenc

költő, esszéista és huszár

1893. április 7. — 1915. június 25.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 103 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. március 2.

Megosztás

Címkék

Békássy Ferenc

Haragos erdőn...

Haragos erdőn dudol a szél,
Visszatekintget egyre a tél.

Egyedül az erdőn, nappal, éjjel,
Az én vad múzsám játszik a széllel.
Tüske, bokor tépi, szellő rázza,
Rügyező ágak borulnak rája,
Ez koronája.
Lábait a felszabadult patak mossa,
Az esőt a szellő szemébe vagdossa,
Ruhája foszlány, a haja szabadon
Lobog a szélben. Az ébredő vadon
Ismeri biztató, hangos szavát;
Fut barna erdőn, pázsiton át,
Virág takarja nyomát.
Mikor megáll
Hóvirág nyílik lábainál.
Apró madarak nagy serege
Röpköd körülte, és száll vele
A tavasz legelső ébresztő szele.
De néha megáll
Az örvénylő folyó partjainál,
Hol füzfaág hajlik a mélység fölé,
És gyökerek nyúlnak a földből elé;
Hol sürü és csöndes a nagy vadon,
És tündérek ülnek a tajték-habon,
S nagy felhők vonulnak az égen át:
Hallgatja az örvény rejtelmes szavát.
A csillogó élet szeméből kihal,
Nem játszik a szél sem foszlányaival,
Csendben, hallgatagon
Dobban egy emberi szív;
És visszahív
A lélek a vadon világból.
De kérve, az elhagyott fákról,
Hogy nyul még utána a rügyező ág!
Az erdő megőrzi lába nyomát.

Ébredő erdőn dudol a szél,
Hiába tekintget vissza a tél!

Bedales, 1991. július 29.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom