Czóbel Minka

...réges régen elfeledtünk

Nem ismerem - de végtelen szerelmem
Csak az Övé,
Sohsem láttam, de gondolatom
Csak is felé,
Felé száll,
Mint vándor úton haza térő
Tévedt madár.

Ha rémület hideg keze érinti lelkemet,
Az irtózat csak tőle,
Lényem tőle remeg.

A boldogság, mely nincs, de eljő
Elszáll felettünk
Csak Ő,
Mit róla tudtunk s régen elfeledtünk
Réges, régen elfeledtünk.