Halkan nevetnem kellene a gáncsoló szavak alatt,
- - U - - - U U U - U - U U U -
Az idegen szájba nézni s az idegen fogakra.
U U U - - U - U U U U - U - U
Ah, lelkem most simogató szót is közönyösen fogadna
- - - - U U U - - - U U U - U - U
A szoba kicsiny, s az idő örök; az idő örök és halad...
U U U U - U U - U U U U - U U - U U
Az idő örök és halad, s mi vágyaim szárnyukszegettek!
U U - U U - U - U - U- - - U - U
Az est künn végtelenül nagy, s hogy keltem fel reggel, s mi lettem!
U - - - U U - - - - - - - - U - U
Ah, jobban tudom, mint ez a beszélő száj, hogy el lehetne temetni engem,
- - - U - - U U U - - - U - U - U U - U - -
Szédűlő szemem is a jövőbe tekinteni retteg.
- - - U U U U U - U U - U U - U
Kinek szivembe sorsom nagy fájdalma lopózik
U - U - U - - - - - U U - -
S az egész világ és eddigi tetteim emléke fojtogat
U U - U - - - U U - UU - - U - U U
Elborúló szemem a gáncsoló vörös szájon mégis gyötrődve csókolózik.
- U - - U U U - U - U - - - - - - - U - U - U
Mégis az ő mérge itatta meg agyam, hogy a rettegett kép most is felfejlett előttem
- U U - - U U - U U U - U U - U - - - - - - - U - -
Hullj a szivembe, kétségbeesés, mint a halottraváltó, oly erőtlen
- U U - U - - UU - - U U - U - - U U - U
Akaratom: fenséges gyász helyett, mint annyiszor, reszkető biborszint bontogat.
U U U - - - - - U - - - U - - U - U - - - U U
| A
A
A
A
| 16
15
17
18
| ^ Bokorrím
| A
A
A
A
| 17
17
22
16
| ^ Bokorrím
| A
B
A
| 14
18
23
| | A
A
B
| 26
21
23
| | | |
|
|