Szerző

Peterdi István

nyugatos költő, műfordító

1888. — 1944. december

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 26 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. december 30.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Peterdi István

A kedves lány fedd

Halkan nevetnem kellene a gáncsoló szavak alatt,
Az idegen szájba nézni s az idegen fogakra.
Ah, lelkem most simogató szót is közönyösen fogadna
A szoba kicsiny, s az idő örök; az idő örök és halad...

Az idő örök és halad, s mi vágyaim szárnyukszegettek!
Az est künn végtelenül nagy, s hogy keltem fel reggel, s mi lettem!
Ah, jobban tudom, mint ez a beszélő száj, hogy el lehetne temetni engem,
Szédűlő szemem is a jövőbe tekinteni retteg.

Kinek szivembe sorsom nagy fájdalma lopózik
S az egész világ és eddigi tetteim emléke fojtogat
Elborúló szemem a gáncsoló vörös szájon mégis gyötrődve csókolózik.

Mégis az ő mérge itatta meg agyam, hogy a rettegett kép most is felfejlett előttem
Hullj a szivembe, kétségbeesés, mint a halottraváltó, oly erőtlen
Akaratom: fenséges gyász helyett, mint annyiszor, reszkető biborszint bontogat.

Nyugat, 1911/7. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom