Fenn a függöny s az ablak nyitva-tárva.
- U - - U - - - U - U
Özönlik be az őszi nap sugára.
U - - U U - U - U - U
Fertőtleníti, mossa a szobát,
- - U - U - U U U -
Lemossa szenvedéseim nyomát.
U - U - U - U- U -
Elöttem vajjon kik feküdtek itt?
U - - - - - U - U -
Lemosta-e ittlétük titkait
U - U U - - - - UU
Az éjszakákon győzedelmes nap?
U - U - - - U - - -
Vagy belőlük valami itt maradt?
- U - - U U U - U -
Róluk nem szólott nekem e szoba,
- - - - - U U U U U
S most mégis, mégis mintha vallana.
- - - - - - U - U U
Elődeim mozdulnak meg a csendben,
U - U- - - - U U - -
S utódom hangja is lelkembe döbben.
U - - - U - - - U - U
A szenvedés nem apad el soha:
U - U - U U U - U U
Zsolozsmázik a kórházi szoba.
U - - U U - - U U U
És soha el nem fogy a szeretet:
- U U - - U U U U -
Zendül vissza reá a felelet.
- - - U U- U U U U
Mikor majd ezt a szobát elhagyom,
U - - - U U - - U -
Magamtól tisztán másnak átadom.
U - - - - - U - U U
Egy kívánságot hagyok örökül:
- - - - - U U U U -
Mint engem, annyi lélek, tisztaság
- - U - U - - - U -
És annyi szeretet vegye körül.
- - U U U - U U U U
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
B
| 10
10
| | A
B
| 10
10
| | A
B
| 10
10
| | A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
B
A
| 10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|