Szerző
Vajda János

Vajda János

magyar költő és hírlapíró

1827. május 7. — 1897. január 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 714 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. november 26.

Megosztás

Címkék

Vajda János

Tömlöctartó lehetett...

Tömlöctartó lehetett az,
A ki a sírt föltalálta;
Vak sötétség kedvelője,
Szolgalélek, vakandpára...

Legyen bármi a halálban,
Semmivélét avagy álom:
A halált nem, de azt a szűk
Sötét börtönt én utálom.

Adjatok vadállatoknak,
Vessetek ki a tengerbe,
Avagy hagyjatok szabadban
Magas hegytetőn, heverve.

Tegyetek le egy örökzöld,
Ringató fenyő bokorba,
Hol fölöttem tölgycsoportnak
Koronás királya szólna.

Mulandóságról, viharról...
A mély völgybe lebámulva,
Hová ő is minden órán
Leszáll örök nyugalomra.

Körülöttem születnének
Földet ingató villámok,
Még föl is ébresztenének
Egy-egy percre csattanások.

- Költőnek, ki egyaránt élt
Hol a földön, hol az égben,
Volna-e szebb sírja mint ott
Ég föld közt, a fellegekben?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!