"Boldogok, akik sírnak"
- U U U - - U
Egyik költői vándorutamon,
U - - -U - U U U U
Az Alföld mély szívében, Szegeden
U - - - - - - U U -
Fiatal lányt mutattak be nekem.
UU - - U - - U U U
Ahogy kezembe símult a keze,
U - U - U - - U U U
Így, ismeretlenül:
- - U - U U
Egyszercsak lehanyatlott a feje,
- - - U U - - U U U
A válla megvonaglott
U - U - U - -
S a szeme csupa könnyel lett tele.
U U U U U - - - U U
A verseim...
U - UU
A verseimről mondott valamit.
U - U- - - - U U U
Alig-alig lehetett hallani
U U U - U U - - U U
A kettétört mondat foszlányait.
U - - - - - - - U-
Hogy neki sosem volt ily öröme.
- U U U - - U U U U
Megrendültem.
- - - U
E csendes könnyek partján,
U - - - - - -
Mint a Tisza partján,
- U U U - -
Úgy szerettem volna megállani.
- U - - - U U - U U
Tapsok felé hajbókolás helyett
- - U - - - U - U -
Megsímogatni azt a gyermeket.
- - U - U - U - U -
Nem kérdezni: miért sírsz, gyermekem?
- - - U U- - - U -
Csak mondani: boldog vagy, gyermekem.
- - U U - - - - U -
S én minden talmi kincsem odadobnám,
- - - - U - U U U - -
S minden hírem-nevem,
- - - - U -
Ha egyszer sírni tudnék,
U - - - U - -
Valamin,
U U U
Akármin,
U - U
Ily szívből jövőn, tisztán, melegen.
- - - U - - - U U U
| A
| 7
| | A
B
B
B
C
B
A
B
D
E
E
E
F
| 10
10
10
10
6
10
7
10
4
10
10
10
10
| | A
B
B
C
D
D
D
D
E
D
F
C
G
D
| 4
7
6
10
10
10
10
10
11
6
7
3
3
10
| | | |
|
Alliteráció
|