Nevetni szívből újra megtanult. U - U - - - U - U - S mert Nyár van még: a ruhája fehér. - - - - U U - U U - De lelkében, a legbelső szobában, U - - U U - - - U - - Minden élőnél erősebben él - U - - - U - - U - Az ifjú isten, aki tovaszállt, U - - - U U U U U - Ki ajándékba kapta a halált, U U - - U - U U U - Hogy férfi helyett csillaggá legyen: - - U U - - - - U U Örök szépség és örök szerelem. U - - - - U - U U U A lelkében, a legbelső szobában, U - - U U - - - U - U A virágait rendezgeti szépen: U U - U- - - U U - U Ezt névnapra, ezt kézfogóra kapta, - - - U - - U - U - U Ezt viszontlátáskor, ezt búcsúképen... - U - - - U - - - - U Ó mennyi, mennyi virágot kapott! - - U - U U - - U - Pedig be kurta volt a földi éden. U - U - U - U - U - U Pár hétig tartott a paradicsom. - - - - - U U U U - S most lányos asszony-lelkében pihen - - U - - - - - U U Az ifjú hős, de nem ravatalon. U - - - U - U U U U Élő erő és ható hatalom. - - U - - U - U U - Fény, aki mellett árnyék a világ. - U U - - - - U U - Emberarcok, hegyek és tengerek - U - - U U - - U - Csak tükrök, mikben ő jelenik meg, - - - - U - U U - - S kinyilatkoztatja folyton magát. U U - - - U - - U - A megözvegyült lélek-palotán U U - U - - - U U - Férfiak is, kérők is járnak át. - UU - - - - - U - Tán akad, aki hosszabban tanyázik. - U U U U - - - U - - De ki eljut az utolsó szobáig, U U - U U U - - U -U Az a küszöbről némán visszafordul U U U - - - - - U - U És úgy oson el lábujjhegyen, loppal. - - U U - - - U - - U Ki merne vívni azzal a halottal? U - U - U - U U U - U
| A
B
C
B
D
D
E
E
| 10
10
11
10
10
10
10
10
| | A
B
C
B
D
B
| 11
11
11
11
10
11
| | A
B
C
C
D
E
B
F
| 10
10
10
10
10
10
10
10
| | A
B
C
C
D
E
| 10
10
11
11
11
11
| | A
| 11
| | | |
|
|