Pók szőtte szürke szálait az erdőn,
- - U - U - UU U - -
Fonalait kelő nap aranyozta.
U U U- U - U U U - U
Kisebb körök, nagyobb körök,
U - U - U - U -
Csodálatos körök...
U - U - U -
Körök közepén ült a pók maga.
U - U U - - U - U U
Mestere volt, királya volt,
- U U - U - U -
Istene volt a maga világának.
- U U - U U U U - - -
S oly lenge-könnyű volt mégis a vára,
- - U - - - - U U - U
Hozzá képest a tölgylevél hullása:
- - - - U - U - - - U
Mintha tömör bronzlapok hullanának.
- U U - - U - - U - U
És jöttem én:
- - U -
Az ürbe lökött kóbor üstökös
U - U U - - U - U U
Az őszi erdőn által.
U - U - - - -
Szegény mester, szegény kicsi király,
U - - - U - U U U -
Ma találkozott velem: a halállal.
U U - U - U U U U - -
Nem is rohanva, csak csendesen jöttem,
U - U - U - - U - - U
Ősz és nyugalom sugárzott mögöttem.
- - U U - U - - U - U
Ámde színektől mámoros szemem
- U - - - - U - U U
Az egész fényes erdőre tapadt.
U U - - U - - U U -
Széttéptem a lenge kis palotát
- - U U - U - U U -
Egy pillanat alatt.
- - U U U -
Én nem éreztem mást, mint arcomon
- U - - - - - - U -
Leheletkönnyű kellemetlenséget,
U U - - - - U - - - U
A mikrokozmosz
U - U - -
Talán egy naprendszerrel lett szegényebb.
U - - - - - - - U - -
| 11
11
8
6
10
8
11
11
11
11
4
10
7
10
11
11
11
10
10
10
6
10
11
5
11
| Alliteráció
Alliteráció
|