Lőrinczy György A sas halála című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Meghalt a király. Az erős, hatalmas;
 -  -   U  U -    U  U -    U -  U  
A sziklacsúcsok vakmerő kalóza,
U   -  U  -  -   -  U -  U - U  
Meghalt a sas.
 -  -   U  U   

 
És összegyűlnek sírni és siratni
-  -   U  -  -   -  U -   U -  U
A ketrecek s a vadon urai.
U  -  U -    U  U U  U UU  

 
Ily sokadalmat még senkise látott!
-    U U -  -   -   -  U U  - -    
Mind rongyos cifrák, törpe óriások.
 -    -   -   -  -    -  U - U- U   

  
Varjú és kánya, nyúl, veréb és vércse;
 -  - -   -  U    -    U -  -   -   U  
Még a bagoly is gyászruhát ölt érte!
 -  U  U U   -    -   U -  -   -  U  

  
Vág valamennyi szomorú pofát,
 -   U U -   U   U U -  U -  
Ahogy az embertől már megtanulták
U U   U  -  -  -   -   -  U -  - 
Az alakoskodást.
U  U U -  U -    

 
A rangkülönbséget többé nem érzik;
U  -   U -   - -   -  -  U  -  -   
Hazudhatnak. Szavuk nem ér az égig.
 U -  -  -     U -   U  -  U  - U   

 
Ontnak álnok krokodilkönnyeket,
-   U  -  -    U U -  -   U U  
Összepislognak, egyetértenek.
-   U -  -  U   U  U -  U U   

 
A holló károg; - nem bírja lenyelni:
U  -  -  - -      -   -  U  U  -  U   
- Kár, hogy nem tudott énekelni!
   -    -    -   U -   - U -  U  

  
Majd a bagoly szól: - erejét csodáltam,
 -   U  U -     -     U U -    U -  -   
De azt hiszem, én mégis messzebb láttam!
 U -    U  U   -   - -   -   -    -  U   

  
S kotyog a tyúk és gágog a liba:
   U  U  U   -  -   - U  U  U U   
- Hát, benne is volt épp elég hiba!
   -    -  U -   -   -   U -   U U  

  
Gőgös volt, kevély; bennünket lenézett.
 - -   -     U -     -  -  -   U - -    
Hát ime, rajta is betelt a Végzet!
 -  U U   -  U -   U -   U  -  U   

  
Most már tudjuk, velünk egy sorba van;
 -    -   -  -    U -   -    -  U  U  
Ő se különb tyúk! A sas se halhatatlan!
-  U  U -     -   U  -   U  -  U -  U   

  
Nevetnek hozzá. A kakuk röhög.
 U -  -   -  -  U  U -   U -   
Minden mulandó. Csak az irígység örök.
 -  -   U -  -    U  U  U -   -  U U   

  
De ottlenn, a tikkadó, tarka réten,
 U -   -    U  -  U -   -  U  - -   
Meghúzódva a repedékben
 -  - -  U U  U U -  U  

  
Cirpel a tücsök. Halk sóhajt, de benne
 -  U  U  U  -    -    - -     U  -  U 
Zokog a rét s a mezők viráglelke;
 U U  U  -    U  U -   U -  -  U  

  
Senkise mondja, de mindenki érzi:
 -  U U  -   U   U  -  -  U -  U   
- Csak ő tudott a napba nézni!
    U  -  U -   U  -  U  -  U 
A

B

A

 11

11

4

A

A

 11

10

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

B

A

 10

11

6

A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 10

10

^ Bokorrím
A

A

 11

9

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 10

10

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 10

12

^ Bokorrím
A

A

 10

12

^ Bokorrím
A

A

 11

9

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

9

^ Bokorrím


























Alliteráció













































Alliteráció