Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 175 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. október 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sárosi Árpád

Tinektek nyilnak a fehér kapuk

Csak ott kacag az üröm hangosan,
Ahol sok sziv fonódik egybe:
Csilingelő virágkelyhei
A szeretetmezőnek.
Mi nem leszünk ez estén egyedül.
Piros kedv gyullad fel az asztalunkon,
Vendéget várunk,
Csodaföld lakóit.

Kitárva állnak a fehér kapuk.
Isten kapui, lelkünk sarkain:
Fényszárnyai az emberszeretetnek.
Az abrosz haván
Szavak illatoznak:
Hivó igék, a szentéj énekéből,
Zsoltárai a szegény Betlehemnek.

Tinektek nyiltak a fehér kapuk,
Kik jöttök messze csillagokból
Vendégekül:
Csöndes hajlékra vágyó Béke,
Testvért megértő Jóság.
Hűség, Szelidség, Mindentmegbocsátás,
Könnyetletörlő szótlan Türelem,
Hálás Alázat, Vigasz, Irgalom...
Mint gyermekek a hideg idegenből,
Haza siettek -
Velünk ünnepelni.

Mert aki küldte őket
Ugy akarta:
Ne legyünk egyedül ez estén.
Az abrosz haván rózsák illatoznak,
Vendégeink ajándékvirága.
Együtt szegjük meg ez éjjelen
Az élet közös kenyerét.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom