Sárosi Árpád

Piros virág

Nem a tavasz az édes anyja,
Ki óvja-védi szerelemmel:
Életre hozza a December.

Halott erdők, havas mezőség
Bölcsője e piros virágnak:
Igéje ő a Messiásnak.

Szegénynek, búsnak: öröm-ének,
Hite: a kétségbeesettnek,
Ma: amit istenkezek vetnek. -

Szent mámor él az illatában,
Óhajtja csöppjét minden ember:
Jóságok kertje lesz December.

A jégszivek mind könnyé válnak
S a könyörület dús patakja,
Kincsét pazarul osztogatja. -

Csodák, bőségek, változások...
Betelnek a jövendőlések:
A népek egy akolban élnek.

Piros virág, te téli gyermek
Léted miért kis dal a máról?
Lehullsz, ha elröppent a mámor.