Pap volt. Tiszteletesnek titulálja, - - - U U - - U U - U S vigyázza lépteit az ápoló. U - U - UU U - U - Az arca: végzetbarázdálta föld, U - U - - U - - U - A szeme: két nagy, hullámtalan tó. U U U - - - - U - - Köd úszkál rajtuk s borong tétován, U - - - - U - - U - Mint hajnalban a tengerszemeken, - - - - U U - - U U - Hervadt, igétlen, öntudatlan ajka - - U - U - U - U - U Csak egy szót morzsol folyton: Istenem. U - - - - - U - U U "Istenem, Istenem, Istenem..." - U U - U U - U U Ötvenszer egyvégtiben: Istenem, - - - U - - U U - U - Hogy a hallgatót hideg futja át, U U - U - U - - U - Figyelve e szívetlen, szárnytalan, U - U U - - - - U - S dadogva mégis dübörgő imát. U - U - - U - - U - E lélek infernókat járhatott be, U - U - - - - - U - U Amíg a téboly partján kikötött, - U - U - - - - U U - A csendes téboly árnyai alá: U - - - U - UU U - Az Isten még oda is vele jött. U - - - U U - U U - "Istenem, Istenem, Istenem..." - U U - U U - U U Ötvenszer egyvégtiben: Istenem. - - U - - U U - U - Ha szólnak hozzá, ez a felelet, U - - - - U U U U - Minden kérdésre ez a felelet. - - - - U U U U U U E száj az együgyűség kapuja, U - U U U - - U U U S az örökkévalóság malma lett. U U - - U - - - U - Csak jár, csak jár, őrülten őröli - - - - - - U - U U A Mindenható egyetlen nevét, U - - U - U - - U - És közelében félve halkul el - U U - - - U - U U És megdermed az emberi beszéd. - - - U U - U U U - "Istenem, Istenem, Istenem..." - U U - U U - U - Hogy zakatol a megbomlott malom! - U U U U - - - U U Az Isten neve: óriás malomkő, U - - U U - U- U - - Benne a világzúzó-hatalom. - U U U - - - U U - Csak jár, csak jár, őrülten őröli - - - - - - U - U U Hulló hóvá az élet rongyait... - - - - U - - - UU Ó, szent és szabadító őrület: - - - U U - - - U U A legnagyobbra mégis megtanít. U - U - U - - - U -
| 11
10
10
10
10
10
11
10
9
10
10
10
10
11
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
10
10
9
10
11
10
10
10
10
10
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció |