"Ezek a képek? Az én képeim?
U U U - U U - - U-
Jaj, nem érdemes rátekinteni:
- U - U - - U - U U
Ezek az én nagy, fényes álmaimnak
U U U - - - U - U- -
Kis földi, félénk fél-testvérei.
- - U - - - - - UU
Túl alkonyfelhőn, óperencián
- - - - - - U - U-
Valahol leng egy tündérpalota:
U U - - - - - U U U
Meg nem írt versek, meg nem festett képek,
- U - - - - - - - - -
Nem élt életek művész-otthona.
U - - U - - - - U U
Néha ott vagyok, s odamegyek végül."
- U - U - U U U - - U
Mindíg ott voltál, s odamentél végül.
- - - - - U U - - - U
De néha visszahoz a naplemente
U - U - U U U - U - U
És visszavarázsol az alkonyat,
- - U U - U U - U -
S káprázatos pompában mutatod,
- - U - - - - U U U
Örök-szerény Testvérem, magadat.
U - U - - - - U U -
Kigyúlnak meg-nem-festett képeid
U - - - - - - - U-
S ragyognak rémek és romok felett.
U - - - U - U - U -
S én nézek a dicsőült fellegekre,
- - U U U -- - U - U
S halkan mondom: Piroska-fellegek.
- - - - U - U - U U
| 10
10
11
10
10
10
11
10
11
11
11
10
10
10
10
10
11
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|