Oh költészet, fogadj be templomodba
- - - - U - U - U - U
Fogadj be engem papjaid közé;
U - U - - - U- U -
Hisz Istenséged senki úgy nem vállá, —
U - - - - - U - - - -
Senki, miként én, úgy nem érezé.
- U U - - - U - U -
Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
- - U - U - U - U - -
Igéidet rebegték ajkaim,
U -U - U - - - U-
Sejtvén, hogy egykor te lész csillagom majd
- - U - - U - - U - -
Az élet sötét, kétes utain.
U - - U - - U U UU
Az ifjúság és szerelem korában
U - - - - U U - U - -
Rózsákkal hintett pályatér helyett,
- - - - - - U - U -
Én a tövises ösvényt választám, mely
- U U U U - - - - - -
Közelebb vitte hozzád lelkemet.
U U - - U - - - U U
S midőn a percznyi üdvösség tüntével,
U - U - U - - - - - U
A fájdalomnak órája ütött, —
U - U - U - - U U -
S kétségbeesésem, mint a tenger árja,
- - UU - - - U - U - U
Összecsapott immár fejem fölött.
- U U - - - U - U -
S mint forgó örvény vitt, sodort magával,
- - - - - - U - U - -
Körülem fonván csábos karjait, —
U U - - - - - - U-
S hogy szabaduljak égő kínaimtól,
- U U - U - - - U- -
Időelőtti, kora sirba hitt:
U -U - U U U - U -
Oh ekkor — ekkor... az önnfentartásnak
U - - - U U - - - - -
Sugallatából, mint rémült hajós,
U - U - - - - - U -
Ki a tengerbe hányja kincseit, hogy
U U - - U - U - U- -
Megmenthesse a sülyedő hajót:
- - - U U U U - U -
Úgy téptem én ki — s jaj, hogy ezt cselekvém! —
- - U - - - U - U - -
Keblemből minden drága érzeményt;
- - - - - - U - U -
Föláldozám az élet gazdagságát
U - U - U - - - - - -
Egy értéktelen, koldus életért.
U - - U - - U - U -
Csak egy maradt — egy szent kép birtokomban, —
U - U - - - - - U - -
Feldult egyházam oltárképe volt;
- - - - U - - - U -
Tekintetem föl a magasba hivá,
U - U - U U U - U U -
Mig térdem le a porba roskadott.
- - - U U - U - U -
A vakmerő kéz, mely letépni nyult fel,
U - U - - - U - U - U
Imádkozásra fonta ujjait;
U - U - U - U - U-
Nehéz sóhaj szállt fohászkodva hozzá
U - - - - U - - U - -
Az ajakról, mely már káromlásra nyílt.
U U - - - - - - - U -
Te képed volt ez, oh költészet! — képed, —
U - - - U - - - - - -
Az egyetlen kincs, mely enyim maradt,
U U - - - U U - U -
Mely hajnalt küldött hosszú éjszakámra,
- - - - - - - - U - U
Vetvén reám egy fényes sugarat.
- - U- - - - U U U
Oh ne vond vissza e sugárt lelkemtől, —
- U - - U U U - - - -
Mint égető nap áradjon reám;
- - U - U - - - U-
Habár fényedben, oh én istenségem,
U - - - U U - - - - -
Foszló harmatcsepp leszek csupán!
- - - - - U - U -
| A
B
C
B
| 11
10
13
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 11
12
12
10
| | A
B
C
D
| 11
12
11
10
| | A
B
C
B
| 13
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 15
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 15
10
11
10
| | A
B
C
B
| 11
10
11
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 15
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 13
10
11
9
| | | |
|
Alliteráció
|