Isten veled hát tünő ifjuságom,
- - U - - U - - U - -
Ha meg kell lenni, ám hát hadd legyen!
U - - - U - - - U -
Ha itt az óra, mért tartóztatnálak,
U - U - U - - - - - -
Hogy el ne hagyj még, mért könyörgenem.
U - U - - - U - U U
Mit vesztek véled, mit viszesz magaddal,
- - - - - - U - U - -
Mit az élet még el nem ragadott;
U U - - - - - U U -
Álarczod csak, mi most lefoszlik rólam
- - - - U - U - - - -
Lényed, valód már régen elhagyott.
- - U - - - U - U -
Miért sima homlok ott, hol már a szivben
U- U U - U - - - U - -
Mély barázdákat vont a szenvedés?
- U - - - - U - U -
S az égő szem, kihalt, sötét kebellel,
U - - - U - U - U - -
Nem sirok fölött tánczoló lidércz?
- U - U - - U - U -
Mért viruljon még rózsapir az arczon,
- U - - - - U U U - -
Ha sötét gyászba burkolt a kedély?
U U - - U - - U U -
És a mosoly mit jelent ott az ajkon,
- U U - - U - - U - -
Hol a szív többé nem hisz, nem remél? —
U U - - - - - - U -
Ez ősz hajszálak barna fürteim közt,
U - - - - - U - U- -
Miként hópelyhek téli föld felett,
U - - - - - U - U -
Hadd sűrűdjenek! rég megilletik már
- - - U - - U - U - -
Pihenni vágyó, fáradt fejemet.
U - U - - - - U U U
A kikeletnek, nyárnak elteltével,
U U U - - - U - - - -
Hervadni látjuk a természetet,
- - U - U U - - U -
Melyet az ősznek muló percze
U U U - - U - - U
Téli sírjához közelebb vezet.
- U - - - U U - U U
S én üdvözöllek, oh ősz, üdvözöllek,
- - U - U U - - U - -
Rég várt vendégem vagy te énnekem,
- - - - - - U - U -
Te az enyészet, mulandóság képe,
U U U - - U - - - - U
Hadd elaludnom csendes kebleden!
- U U - - - - - U U
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 12
10
11
10
| | A
B
A
C
| 11
10
11
12
| | A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
B
B
| 11
10
9
10
| | A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|