Anyám! U - Szent robotos! - U U - Kapanyél mellett álmodó poéta! U U - - - - U - U- U Sarlós nagyasszony! - - U - - Kinek igázottan is U U U - - U U ünnepet, Istent, életet, - U U - - - U - dalt harsog vidáman az ajkad: - - - U - U U - U Köszönöm neked, U U - U - hogy egy harmatos, pitypalatyos U - - U - - U U - régi tavaszi órán - U U U U - - a szíved alatt megfogantál, U - U U - - U - - s gyönyörben-kínban a világra szültél, U - - - U U U - U - - és valahol a Jóreménység-foka táján - U U U U - U - - U U - - csodafának U U - - kiültettél a szeles életpartra. U- - - U U U - - - U Köszönöm U U - kék, messzesejtő, szelíd szemedet, - - U - - U - U U - mellyel úgy bámulsz e zagyva világba, - U - - - U - U U - U mint a zarándok hold kékes ezüstje - U U - - - - U U - U a titokzatos éjtszakába, U U - U U - U - U vagy mint kíváncsi gyermek - - - - U - U a meredélynek peremén U U U - - U U - a zajló vizek zuhogó sodrába. U - - U - U U - - - U És köszönöm - U U U örökzöld hitedet, U - - U U U e csodálatos, égrehajló mágnespatkót; U U - U U - U - - - - - - kormos, csüggedt romok felett - - - - U - U - a varázslatos reménypalotákat. U U - U - U - U U - U A hitedet, U U U U ez ezermázsás horgonyt, U U - - - - - e dajkáló, szívós gyökérzetet, U - - - - - U - U - mely a számumos Szaharának U U - U - U U - - sívó homokján is - - U - - - gyümölcsös, dús életté bomlik. U - - - - - - - U És köszönöm - U U - munkábanvásó, bronzos karjaid, - - - - - - - - U- melyekkel a kurta telekből U - U U - U U - - és fogyhatatlan anyai szivedből - - U - U U UU U - - kiástad U- - hétrőfnyi mélyből, - - U - - hétfejű sárkányok öléből - U - - - U U - - a mesebeli, zengő kincseket U U U U U - - - U - tizenegy gyermekednek. U U - - U - U És köszönöm, - U U - hogy sohasem volt öklöd, - U U - - - - csak nyíló markod, simogató tenyered; - - - - - U U U - U U - hogy még a bűn felé is - - U - U - - nyujtottál - - - irgalmas, szánó szeretettel - - - - - U U - - kovászos istenkenyeret; U - U - - U U U és hogy szivedet raktad zsámolyul - - U U - - - - U - gödrösútú bukdácsolók - U - - - - U - szeges, hálátlan csizmái alá. U - - - - - -U U - És köszönöm - U U - minden csodáidat, - - U -U - melyeket annyiszor míveltél U U U - U - - - - a posványos, piócás emberréteken. U - - - U- - - - - U - Most is káprázik a szemem, - - - - U U U - ha a zegzúgos élet U U - - U - - csodáid fényes partjaira vet. U -- - - - UU U U És mint egy hófuvásos régi télen - - - - U - - - U - - kertünk végében egy lázárod, - - - - U - - - U (ki emberré szépült jóságodon): U - - - - - - - U U úgy állok én is harminc év után - - U - - - - - U - őszülő kerted tulsó kapuján - U - - - - - U U - az égi Gazda felé tárt karokkal U - U - U U - - U - - s esennen így esedezem: U - U - U U U U "Uram! U - Lásd meg szolgálólányodat! - - - - - - U - Számláld meg golgotázó lépteit, - - - - U - - - U- számláld meg könnyeit, - - - - UU és fizess neki a szíve szerint!" - U - U U U - U U -
| 2
4
11
5
7
8
9
5
9
7
9
11
13
4
11
3
10
11
11
9
7
8
11
4
6
13
8
11
4
7
10
9
6
9
4
10
9
11
3
5
9
10
7
4
7
12
7
3
9
8
10
8
10
4
6
9
12
8
7
10
11
9
10
10
10
11
8
2
8
10
6
10
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|