Szerző

Palágyi Lajos

költő és tanítóképzőintézeti tanár

1866. április 15. — 1933. március 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 694 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. augusztus 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Palágyi Lajos

Vándorút

Fönt a magasban vándorolva
Néztem alá a ködgomolyra
S a mélyben nyüzsgő hangyabolyra.

Ormok, tetők ragyogtak napban,
Tanyák is tüntek föl alattam,
Míg én magamban elhaladtam.

Olykor közelebb érve hantot,
Hallottam egy-egy édes hangot,
Falusi nyájas estharangot.

Vagy láttam, lent virágok nyílnak,
Meg is csapott a vágy, az illat,
De tovább vont egy fényes csillag.

S most úgy érzem, hogy nem is éltem,
Nagyon is messzi útra tértem
S csak eltünök majd észrevétlen.

Nem vagyok én, csak bolygó vendég,
Mögöttem űr, előttem nemlét,
Sem út, sem mult, sem vágy, sem emlék.

Palágyi Lajos aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!