A por
Repül a por az őszi táj felett,
- Hamvas, kavargó, könnyű fellegek -
Felkél a hazatérő nyáj nyomán
Az utak széles, hosszú vonalán,
Nagy csordák fehér sokasága benne,
Mintha egy hadsereg dobogva menne,
Most gyors, rövid mozgással általvágja
A falu göndörszőrű disznónyája.
Sötétebb színben, simább mozdulattal,
A vidám, fürge ménes haza nyargal,
Aztán libák, fehér szárnynyal repesve,
Gágogva. - Csak mindinkább száll az estve.
Árnyképekként már elvonultak mind.
Csak por az úton s néma csend megint. -
A láthatáron nyárfák koronája,
Levélzetük égő világos sárga,
Kék ég lapjáról élesen leválnak
Finom metszésű, ízzó sárga ágak.
Aranykévéket dob a por felébe
Estsugarak hosszúra nyújtott vége.
Csak száll a por aranynyal áttört leple
Az őszi tájat hullámával fedve.
Hideg fénynyel keresztül csillan rajta
Egy nádastó víztükre, szines partja.
Szétszórt vályogkunyhók a nádas mellett,
S nyár folytán gazdagra vadult kis kertek:
Nagy napraforgó lehajtott fejével,
Zöld csodafa, mesés levélzetével,
Távol kelet varázslatos virága,
Élesre rajzolva, gyümölcse, ága,
A szerb tövis, piros álkörmös szárak
Dúsan fejlődve egymás mellett állnak.
Virágok ingadozva hajlanak:
Bűvös színek a por-fátyol alatt,
Világos álom elmosódott képe;
Arany csillám a rózsaszínü égbe'.
Minden felszálló elrepült parányba'
Az anyaföldnek egy-egy édes álma:
Rég elvirult növényzetek pora,
Elhamvadt nemzedékek tábora,
Szétomlott sziklák foszlott törmeléke. -
Csak száll a por a finom esti légbe,
S örökre egyesülve benne téved
Az elmúló - kifogyhatatlan élet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!