Czóbel Minka

Ima

Te sem tehetsz még róla: hogy világunk
Van, létezik, oh nagy hatalmas Isten,
Teremtened kellett, s im, te teremtél
Eget, földet, - azért vagyunk mi itten.

És róla nem tehetsz, hogy létezésed
Örök, hogy elmúlhatlan lényeged,
S hogy elmúlhatlan örökkévalóság
Karjába dobtad mindenségedet.

Szép volt világod, s talán boldog is volt
Az ember rég? - de eltévelygett néped,
Elhagyták a reményt, a boldogságot
S választották a nyomort, és a vétket.

Te, a ki vagy, Te, a kit mind imádunk,
Bocsásd, bocsásd meg életűnket nékünk!
Bocsásd, bocsásd meg oh hatalmas Isten
Hogy szenvedünk, hogy vétkezünk, hogy élünk!