Jajjal kihimzett kárpitját az égnek,
- - U - - - - - U - U
Amely mögött a halál titka rezzen:
U - U - U U - - U - U
Egy kéz kibontja
- - U - U
És ráterül a viaskodó őszre.
- - U U U U- U - - U
A fák remegve bujnak össze: vége!
U - U - U - U - U - U
A kéz csak egyre nő
U - U - U -
És ujjain emésztő tüzek égnek.
- - UU U - - U U - -
Viharok zúgnak odvas tenyeréből
U U - - U - - U U - -
Mind áldozatja pokoli kedvének;
- - U - U U U U - - -
Sir, jajgat minden,
- - - - -
Ha simogat az acélizmu kéz.
U U U U U U - - U -
Halotti ének kerten, erdőn, bércen.
U - U - - - U - - - U
És hull a köny, a lomb, az élet.
- - U U U - U - -
Nincsen ököl, amely utját állja
- U U U U U - - - U
A simogató kéznek.
U U U U - - U
Az ember: a földi kevélység,
U - U U - U U - -
Bús semmiségét vallja éji órán.
- - U - - - U - U - -
Esdő szavát vihar szárnyára bizza,
- - U - U - - - U - U
A láthatatlan Hatalmast idézi:
U - U - - U - - U - U
- Hivdd vissza a titkok kezét,
- - U U - - U -
Parancsold vissza őt: ne menjek el,
U - - - U - U - U U
Uram, ne még, ne még...
U - U - U -
| 11
11
5
11
11
6
11
11
11
5
10
11
9
10
7
9
11
11
11
8
10
6
|
Alliteráció
|