Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 21 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. augusztus 7.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reményik Sándor

Porszem a Szaharából

A Szaharában jártam egyszer, régen,
A napperzselte sivatagfövényen.

A pusztának a Számum nekivágott,
Megálltak remegve a karavánok.

A homokot a szél seperte zúgva,
Meglapult ember, állat összebúva

Én kitártam a kebelem a szélnek,
A szélkavarta, roppant, üres térnek.

Akkor, nézve a nagy kietlenséget, -
Egy vándorporszem a szívembe tévedt.

Ő megpihent, a szívem védi, ója -
De lettem én a földnek bujdosója.

Örökkön-szomjas, elátkozott lélek,
Akit a Számum hagyatéka éget:

Egy porszem csak, de szívemhez tapadt
És benne van az egész sivatag.

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom