Czóbel Minka

Az én szerelmem

Hát nem tudod még: hogy szeretlek?
Hát nem tudod még: ki vagyok? -
Egy szikra lángja, mit a szélvész
Viharzó szárnya felkapott.

Egy olthatatlan szikra lángja
Teliti lelkem szövetét,
Egy olthatatlan szikra lángja
Gerjeszti szívem melegét.

Elég a szív izzó tüzétől,
Mit éget rajta - fáj a seb,
Se baj, - ha tápot nyujt anyagja -
A láng csak annál fényesebb.

Nézz hát a lángba, és ne félj, hogy
Szemed világa belevész,
A nap egünk leghőbb sugára,
S a sas a nappal szembe néz!

Jer hát! repüljünk a magasba
Villámos távol szép egen,
A föld, a por, a köd homálya,
Lelkünknek úgy is idegen.

Jer, jer, repüljünk! s hogy ha szívünk
E tiszta lángban hamvad, ég, -
Behalni fénybe, tűzbe, lángba.
Hát ennyi üdv még nem elég?