Csendes sötét éjjel, meglepett egy álom,
- - U - - - - U - U - U
Idegen az élet - holtak után vágyom.
U U U U - - - U U - - -
Barátok, rokonok voltak körülettem,
U - - U U - - - U U - U
Éltem javát velök de rég` eltemettem.
- - U - U - U - - U - -
Csendes sötét éjjel vissza-visszajárnak
- - U - - - - U - U - U
Emlékek, visszhangok, ködbe olvadt árnyak.
- - - - - - - U - - - -
Virágos kertekbe hívnak, csalogatnak,
U - - - - U - - U U - -
Mennék - de már késő - úgy is vége annak.
- - U - - - - - - U - U
Egyedül, egyedül kell a pusztát járnom,
U U U U U - - U - - - -
Nem tehetek róla, hisz` nem választásom.
- U U - - U - - - - - U
Azt hiszitek, hogy nem szívesebben lennék
- U U - - - - U - - - -
Élet-asztalánál vígadozó vendég?
- U - U - - - U U - - -
Mint így, a sötétben, tágra nyitott szemmel
- - U U - - - U U - - -
Nézni, miként szenved féreg, állat, ember.
- U U - - - - U - U - -
Segédkező kézzel hajlanék hozzájuk,
U - U - - - - U - - - -
Visszataszít szemök, visszariaszt szájuk.
- U U - U - - U U- - -
Néma kérés szállong mindegyik szeméből:
- U - - - - - U - U - -
"Kimélj meg legalább szánalom terhétől!"
U - - U U - - U - - - -
Behúnyom szememet, inkább ne is lássam,
U - - U U U - - U - - -
Mindhiába - örök, hozzám kötött társam:
- U- U U - - - U - - -
Saját szenvedésem, mások szenvedése.
U - - U - - - - - U - U
Ezer tövis mélyed minden szívverésbe.
U - U - - - - - - U - U
Sötétség, pusztaság - ki segíthet itten?
U - - - U - U U - U - -
Könyörüljél rajtunk hatalmas nagy Isten!
U U - - - - U - - U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
A
A
E
E
B
B
F
F
G
G
C
C
H
H
I
I
| 12
12
12
13
12
12
12
12
12
13
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|