Credó
Maya, rettentő diadalmas Maya!
Hányszor nyultam remegő lázas kézzel
Bűbájos könnyű fátyolod után!
El nem szíveltem tünde fényedet
Kerestem a "valót", a "lényeget"
És mit találtam: új és új csalódás,
Hisz a valóság mindig oly valótlan.
De hát hol leljem, merre hol találjam
Az igazságot, az örök szépséget?
Az eszményt mely való, s valót mely eszmény?
Egy hangot hoz felém az esti szellő,
Az alkonyati aranyos homályból:
"Igaz legyen szived, igaz és tiszta
S szép és igaz lesz a világ is neked!"
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!