Szerző
Komjáthy Jenő

Komjáthy Jenő

magyar költő, a 19. század végén a magyar líra egyik megújítója

1858. február 2. — 1895. január 26.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 757 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. június 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Komjáthy Jenő

Körfolyás

Szerelmes lányka sóhajából
A rózsatőn virág fakad
És a virág lehelletéből
Szerelmes, édes gondolat.

A hangtalan vágy megfogamzik;
A durva kőben akarat;
A földet forró vágy hevíti,
Kaszás a réten vért arat.

A lég is vemhes lesz a bútól,
Mitől a homlok gyöngyözik.
A szem s az ég ha sírni szüntek,
A felhő - gond elköltözik.

Az nyög, sikolt, sír a viharban,
Ami szivünkben háborog;
Az tépi, dúlja zöld vetésink',
Mi orkezekben a gyilok.

E csillagboly parányürében
A csepp is lélekszámba megy.
A bölcseségnek csarnokában
Áll lángbetükkel: "Minden egy."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!