Bárd Miklós Isten-érzés című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Ha elszakadni mindentől, mi szent,
 U -   U -  U  -  -  -    U   -    
Szabadulást, szabadságot jelent;
  U U U -      U -  - -   U -    
Ha földiekhez nincs köze az égnek,
 U  -  U-  -   -     U U U  -  U  
Urat nem ismer, független a lélek;
U -   U  -  -    -  -  U  U  - -   
Ha szellemének nincs határ, se korlát,
 U   -  U - -   -     U -    U  -  -   
S fölszabadulván jobban végzi dolgát:
   -   U U -  -   -  -   -  U  -  -   
Óh akkor én, ti boldog szabadok,
-  -  U  -    U  -  -    U U -   
Bilincsben sínylő szegény rab vagyok.
 U -    -   -   -   U -    -   U  U   

 
Uramhoz, aki a magasban székel,
U -  U   U U U  U -  -    - -   
Vagyok láncolva égi kötelékkel.
 U  -   -  -  U - U  U U -  U  
Örökké tartó ez a drága rabság,
U -  -  -  - U  -   - U  -  -   
Hatalmas Isten-érzés edzi kapcsát.
 U -  U  -  U  -  -  U  U  -   -   
Magas szabadság fennkölt érzete,
 U -    U -  -   -   -   -  U U 
És szárnyaló megértés jár vele.
-    -   U -  U -  -   -   U U  
Fenség e függés, mely amíg betölt,
 -  -  U  -  -    U   U -   U -    
Rabszolgaságba sohsem ejt a föld.
 -   -  U -  U  -  U  -   U  -    

  
S mely minden rabság ellen óva véd,
   -    -  -   -  -  -  U  - U  -  
E szívemhez nőtt kedves kötelék,
U   - -  -   -    -  -   U U -   
Szelíden fékez, mikor röpke szárnnyal,
  U - -   - -    U -   -  U   -    -   
Sovárgó lelkem végtelenbe szárnyal.
 U -  -  -  -   -  U -  U   -   -   
S hol szemem előtt zúgnak el világok,
   -    U U  U -    -  U  -   U - U  
Út nyílik nékem és haza találok,
-    - -   - U  -   U U  U - -   
S a titok eme néma rengetegjét,
  U  U U  U U  - U  -  U -  -   
Nem bolygom útlan, eltévedt gyerekként.
 -   -   U  -  U   -  - -     U -  -    

  
Hol földi nyom nincs, s a menny boltja zárt,
 -   -  U   -   -       U  -     -   U  -   
Az Úr maga vont ott mesgyét, határt -
U  -   U U  -   -    -   -    U -    
És nem csüggeszt, ha szárnyam lankad, enged,
-   -    -  -      U   -   -   -  U   -  -   
Mert érzi lelkem az isteni rendet.
 -   -  U  -  U  U  -  U U  -  -   
Rendeltetés itt mindenek sora,
 -  -  U -  -    -  U -   U U  
Parányi létem súlyt nyer általa,
 U -  U  - -   -      U  -  U U  
S a vergődések e vak éjjelébe,
  U  -  - - U  U  U  -  U - U  
Fülemhez elhat a szferák zenéje.
 U -  U  -  U  -    U -   U - U  

 
E földre szól az én kis hivatásom,
U  -   U   -  U  -   -   U U - U  
Itt élek, érzem idetartozásom.
-   - U   -  U  U U -  U - U  
A rög levon, de lelkem az fölérez:
U  -   U -    U  -  U  -   U - -    
Hatalmas Isten-érzés köt az éghez,
 U -  U  -  U  -  -   U  U  -  -   
Magas szabadság fennkölt érzete,
 U -    U -  -   -   -   -  U U 
És szárnyaló megértés jár vele.
-    -   U -  U -  -   -   U U  
Fenség e függés, mely amíg betölt,
 -  -  U  -  -    U   U -   U -    
Rabszolgaságba sohsem ejt a föld.
 -   -  U -  U  -  U  -   U  -   
A

A

B

B

C

C

D

D

 10

10

11

11

11

11

10

10

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

D

E

 11

11

11

11

10

10

10

10

A

B

C

C

D

D

B

B

 10

10

11

11

11

11

11

11

A

A

B

B

C

D

E

E

 10

10

11

11

10

10

11

11

A

A

B

B

C

C

D

E

 11

11

11

11

10

10

10

10



Alliteráció