Szerző

Havas István

költő és író

1873. — 195?.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 32 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. június 10.

Megosztás

Címkék

Havas István

A kölni dóm

Hatszáz esztendő álma és türelme
Alkotta ezt a templomremeket.
Ezerszer állt meg a kéz, munka, elme,
És kidőltek lánglelkű mesterek.

A dómot (minden dómok legnagyobbját)
Sóváran nézi fényivó szemem:
Elnézi bátor ívelésű tornyát,
És könnybelábad szent szépségeken.

Vakítja tán a pompa, hódolat?
Úristen, ebbe a kőalkotásba
Kevésbbé látja kegyes voltodat?

És megindít az ívek csipkeszárnya,
Hajlásúk, amint együvé borul:
Megtért kezek, mik küzdtek botorul.

1930.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom