Czóbel Minka

Bágyadt csillag...

Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az égen?
Az én rózsám elköltözött,
Más földön jár régen.

Nézem halvány sugárodat.
Nézem azt a képet,
Melyhez rózsám szép szava köt
Sok drága emléket.

Mintha most is itten ülne
Vélem a tó partján,
Vagy mintha ott ringatóznánk
A kis könnyü sajkán.

Fehér virág alatt görnyedt
Zöld májusfa ága,
De édesen, szépen szólott
Kertünk csalogánya!

Aztán langyos eső hullott
A fehér virágra,
Mintha most is eső hullna
Szemem pillájára.

Most rideg az ág, a világ,
Csak a vihar fujja
Vad nótáját, hol elhagyja,
Hol megkezdi ujra.

De a vihar szárnyain jő
Tavasz a világra,
Tavaszkor eljösz-e hozzám
Szivem boldogsága?