Czóbel Minka

Magam vagyok

Magam vagyok! E földön nincs velem rokon,
Vigyen bár útam tüskén, vagy virágokon.
Szerelmi csillag én felém sohsem ragyog. -
Magam vagyok!

Magam vagyok! Egykor pedig tudott szívem
Szeretni forrón, lángolón, tisztán, híven.
Rajongó álom, ifjú kép - mind elhagyott -
Magam vagyok!

Ha fáj az élet, fáj a szív, jó - tűrni kell -
Öröm- vagy búról arczomon nincs semmi jel.
Csendes nyugodt lesz a folyam, ha béfagyott -
Magam vagyok!

Nem tudhatom, nem kérdezem: mi az oka,
Panaszra meg nem nyilott még ajkam soha.
Szivem így, ha nem boldogabb, - tisztább, nagyobb,
Magam vagyok!

A szerelem csak egyesé, de szeretet
Mindenkié. - Szeretem a természetet,
Az embert is, ha szenvedő, - ha elhagyott, -
Magam vagyok!

Egy fájó büszke szó kisér völgyön, hegyen,
E szó hangzik keresztül a természeten:
Magam, ha élek, és magam, ha meghalok. -
Magam vagyok!