Szávay Gyula

A sziv

Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik, eladod,
Vagy bár akárhová teszed:
Mindegy, azt mondják legföljebb rá,
Hogy hová tetted az eszed?

A két karod, ha akarod,
Serény munkára zavarod,
Kenyérre váltod erejét,
Vagy, hogyha tetszik, összefonhatod:
Megteheted, mert a tiéd.

De a szíved a tied-e?
Hová te küldöd, siet-e?
A haragodra vajj mit ád?
S tudod-e esti terveid közt,
Hogy mit hoz a hajnal-álma rád?

Jön egy akárki-idegen,
Színét se láttad sohasem
S viszi a szíved, meg se kérd,
Hurcolja, gyötri, át nem adva
A magáét a tiedért...

Tudom, nekem is van szívem,
Az is szakasztott csak ilyen.
Elvész az is minduntalan,
És sírva-ríva, összetörve,
Tér vissza a haszontalan.