Reményik Sándor A magány szobra című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Én játszottam a rengeteggel,
-   -   -  U  U  -  U -  -   
S zálogul a lelkemet adtam.
   - U U  U  -  U U  -  -   
Hogy fogom visszaváltani?
 -    U -   -   U -  U U  
Gyerekkoromból zendül egy szó:
  U -  U -  -   -  U  -     -   
Most tessék "szobrot állani!"
 -    -  -     -  U  -  U U   

 
A szót a fenyők átveszik,
U   -  U  U  -  -  U  -   
Harsogva zúgják: szobrot állni!
 -  -  U  -  -     -  U  -   U  
Már követel a rengeteg:
 -   U U U  U  -  U U   
Add meg magad, nincs mit csinálni!
-    -   U -    -     -    U -  U  

  
Felhágok hát egy csonka törzsre,
 -  - -   -  -     -  U  -    U  
Keresztbefonom a karom:
 U -    U U U  U  U -    
Tégy hát velem, amit akarsz,
 -    -   U U   U U  U -    
Erdő, te szörnyű hatalom.
-  -   U   -   -  U U U   

  
S az erdő semmit sem csinál.
  U  -  -  -  -   -    U -  
E mozdulat elég neki.
U  -  U U  U -   U U 
Ahogy hozzádermedten állok:
U -    -  - -  -  U  -  U   
Alakom` szoborrá teszi.
U U -     U -  -  U  U  

  
S "Magány szobrá"-nak nevezi.
    U -     -  -   -   U U U 
 9

9

8

9

8



8

9

8

9



9

8

8

8



8

8

9

9



8





















Alliteráció