Szerző
Vers

A verset eddig 606 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. május 14.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Havas István

Egy udvarház előtt

Öreg udvarház, jó bizakodóm,
Ablakszemedben furcsa fény sajog.
Morózus bátya, kit civakodón
Találtak itt a rózsás hajnalok,
Nézd, készülődnek mérges viharok!

Felfortyansz néha nyers-darabosan.
Veríték gyönge arcod homlokán,
Midőn nógatnak a hívek, sokan:
Szabódj a korhoz, durcás kőmokány,
Értsd meg, az idő soha meg nem áll!

Könyöklődön kék páva ül: a gőg.
Évszázadok tükrébe bámuló.
S a dáridókon rajtfelejtkezöt,
Jaj, fel ne rázza az őszinte szó,
S fölzeng, bár úgy fáj, a gyászinduló!

1917.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!