Reményik Sándor Türelem című versének elemzése

RitmusképletSzótag
A költő, a példátlan, régi nagy
U  -  -  U  -  -  -    - U  -   
Megbélyegzett Téged s megátkozott,
 -  -  -  -    - -     U -  U -   
Állatok erényének hirdetett,
-  U U  U -  - -   -  U -    
Robbanó lelke teljes erejével
 -  U -  -  U  -  U  U U - U 
Útált és megvetett.
- -   -   -  U -    
S nem is csillagot-söprő mozdulattal,
   U  -    -  U -   -  -  -  U -  U   
(Hisz láthatatlan karja égig ért!)
  -    -  U -  -   -  U - U  -     
Csak egy rúgással,
  U  -    - -  U  
Ahogy oktalan állatot szokás -
U U   -  U U  -  U -    U -   
A sutba, messze - elrúgott magától.
U  -  U   -   U   -  - -    U - -   

  
Nekem Te mindenem vagy, Türelem:
 U -   U  -  U -   -     U U -    
Szelíden fénylő álló-csillagom,
  U - -   -   - -  -   -  U -   
Rámmosolyogsz és engem mosolyogtatsz.
 -  U U  -    -  -  -   U U  -  -    
És Te vagy népemnek is mindene,
-   U  -    - -  U  -   -  U U  
Kit minden égi vándor elhagyott.
 -   -  U  - U  -  U  -  U  -    
Mi lenne, ha egy tébolyodott percben
 U  -  U   U -    - U  U -    -   -  
Nekem is égig érne a karom,
 U U  U  - U  -  U U  U -   
S magam egéről és népem egéről
   U U  U - -  -   - U  U - -  
Lesöpörnélek őrült mozdulattal:
 U U -  - U  - -    -  U -  -    
Türelem, szelíd álló-csillagom? -
 U U -     U -  -  -   -  U U    
 10

10

10

11

6

11

10

5

10

11



10

10

11

10

10

11

10

11

11

10













































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom