Dal
Oh mi' gyakran gondolok rád
Régen elmúlt ifjúságom!
Holdsugáros fényben rezgő
Rózsaujju tündérálom!
Forró vágygyal, izzó ajkkal
Csüggök rajtad álmadozva
S mint a gyermek anyja keblét
Úgy ölellek két karomba.
Ködbefoszló emlékidből
Káprázat száll a lelkemre,
És e fénytől fáradt szivem
Mintha új életre kelne...
Újra kék az ég felettem,
Felhők rajta már nem járnak
Újra érzem édes csókját
A szellőnek, napsugárnak.
Újra élek, szívem dobban,
Lánghullámú vér forr benne,
Tűzben égő szenvedélyek
Fátyolt vonnak két szememre.
És e fátyol, óh' mi bűvös
Fényben festi a világot!
Újra élek és remélek
Csöndes nyugtot, boldogságot.
Mámorossá lesz a lelkem
S két karommal úgy ölellek,
Ködbenúszó foszlányait
Ifjúságnak, szerelemnek!
Im' egyszerre szellő libben,
Eltűnik a csalfa álom...
Könyes szemmel gondolok rád
Régen elmúlt ifjúságom!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!