Egy nagy madár ijedve felsívit;
- - U - U - U - - -
Buddha kinyujtja felém karjait,
- U U - U U - - U-
Jóságosan szól a kegyelmes Isten:
- - U - - U U - U - U
"A boldogságot mért kerested itten?
U - - - - - U - U - U
Amott a nagy Pán tűzrózsákat ád,
U - U - - - - - U -
De ti nem hallhatjátok már szavát,
U U - - - - - - U -
Dala elhangzott csöndes erdő-mélyen,
U U - - - - U - - - -
Befúlt öldöklő hideg szenvedélyben.
U - - - - U - - U - U
És ő maga? - Únottan, visszavetve
- - U U - - - - U - U
Magányosan tengődik, elfeledve.
U - U - - - U - U - U
Én? - oh én még sokáig várhatok!
- U - - U -- - U U
Elöttem elmúlnak holdak, napok.
U - U - - - - - U -
Megláthatod - mögöttem, ottan, távol -
- - U - U - U - - - U
A boldogság csak az a fehér fátyol.
U - - - U U U U - - -
Jösz?"
U
"Mennék de hisz` mind utamban áll
- - U - - U - U -
A vak sötétség, réműlet, halál,
U - U - - - - - U -
Tátongó örvény."
- - - - -
Kézen fog szeliden
- - - U U -
Fehér alak: "Majd elvezetlek híven!"
U - U - - - U - - - -
Szól Megváltónk.
- - - -
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
| 10
10
11
11
10
10
11
11
11
11
| | A
A
B
B
B
C
C
D
E
E
B
| 10
10
11
11
1
10
10
5
6
11
4
| | | |
|
Alliteráció
|