Szerző

Inczédi László

eredeti nevén Lukesch István, költő és újságíró

1855. december 20. — 1902. augusztus 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 231 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. április 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Inczédi László

Az életről

Hosszú kínok, kurta kéjek,
Nagy küzdésre kicsi bér, —
Mégis, mégis szép az élet,
Sok gyönyörben lehet részed,
Mig utad a sirhoz ér.

Ha válladat száz gond nyomja,
Ha megcsalt is lány, barát,
Ne gondolj a sírhalomra:
Az élet megorvosolja,
A mi sebet maga vág.

Úgy tolul érzés érzésre,
Miként egy hullámra más,
Alig-alig veszed észre,
Mikor támad a sötétre
Legvakitóbb ragyogás.

Magában a fájdalomban
Van érzet, mi fölemel;
Bár szived vérezve dobban,
Mindenkor egy vigaszod van:
A tudat, hogy létezel.

Lenni! Mily hatalmas eszme!
Érzek, tudok, akarok,
Nem csak a mindenség része,
Mely beolvad az egészbe,
Magam is egész vagyok.

Ható, tevő, mint az isten,
Önmagamban egy világ, —
S volna vágyam széjjelesnem,
A rontó halált keresnem,
Hogy holt porrá gyúrjon át?

Nem, a sir nem rév nyugalma,
A hol a hajós kiköt;
Tengerárnak forgatagja,
Mely hullámit összecsapja
A széttört hajó fölött.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom