Nem az idők méhe meddő, U U U - - U - - Nem a század vére lomha, U U - - - U - U - Minket forgat vad futása - - - - - U - U Öntudatlan félálomba. - U - - - - - U Míg felettünk összecsapnak - U - - - U - - Hihetetlen fényes eszmék, U U - - - U - - Csak siratjuk, mint a gyermek, - U - - - U - U A nyugalmas álmok vesztét! U U - U - - - - Érzi, tudja minden ember: - U - U - U - - Forr valami lenn alattunk, - U U U - U - - Lángja felcsap itt is, ott is, - U - U - U - - Minek még nevet sem adtunk. U - - U - U - - Régi, rozsdás láncok hullnak, - U - - - - - - Mik a lelket nyűgben tartják, U U - - - - - - S várjuk félve, várjuk titkon - - - U - - - U A jövendő szörnyű harcát. U U - - - - - - Mint a sivatagban járók - U U U - - - - Kutatnak a láthatáron, U - U U - U - U - Hátha újra jönne, aki - U - U - U U U Áttörne a vak homályon, - - U U - U - U Aki újra megváltaná U U - U - - U - Bűneit az árva földnek, - UU U - U - U Aki eljön és letörli U U - U - U - U Könnyeit a szenvedőknek... - UU U - U - U
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
| Alliteráció
|