Vidéki város. Őszi napsütés. U - U - U - U - U - Szitáló csendben kong riadt lépésem. U - - - - - U- - - - Minden kapuból ottrekedt kacaj - - U U - - U - U - köszönt elém a mult ködén keresztül. U - U - U - U - U - U Balról a templom bádogtetején - - U - - - - U U - ott gubbaszt annyi feltörekvő álmom. - - - - U - U - - - - Borult szemekkel ismernek reám: U - U - U - - - U- hűtlen gazdára hűséges cselédek. - - - - U - - - U - U A tulsó soron egy rozzant palánk. U - - U U - - - U - Mögötte rét a játszótér helyén. U - U - U - - - U - Megrezzent szívem hirtelen megállít, - - - - - - U - U - - és belesek egy korhadt deszkarésen. - U U U - - - - U - U Belül labdázó gyermekhad zsibong. U - - - - - - - U - Magam is köztük: kis pufók deák, U U - - - - U - U- üdén, mosolygón, lelkes inalásban U - U - - - U U U - U a régi méta, a palánk felé. U - U - U U U - U - Sugárzó arca kint a méta mellett U - - - U - U - U - - miért fakult meg olyan hirtelen? U- U - U U - - U - Derüs szemébe mért furódott U - U - U - U - - a résen át fullasztó döbbenet? U - U - - - - - U U Meglátta negyvenéves arcán - - U - U - U - - dús tavaszának bús telét, - U U - - - U - letarolt rétek árvaságát, U U - - U - U - - reményeken az ősz derét. U - U U U - U - Gyászfátyolos ciprusrügyet - - U - - - U U a lakodalmi rózsatőn. U U U - U - U - És én pityergő száján szégyenülve, - - U - - - - - U - U tolvajként kullogtam tovább; - - - - - - U - s zokogtam egyre mellem verve: U - U - U - - - U "Bocsáss meg méta s kisdeák! U - - - - - U- Bocsássatok meg rétek és remények!" U - U - - - U - U - U - Vidéki város. Őszi napsütés. U - U - U - U - U - Szitáló csendben kong üres lépésem. U - - - - - U - - - - Minden kapuból ottrekedt kacaj - - U U - - U - U - vádol felém a harmincéves ködből. - - U - U - - - - - -
| 10
11
10
11
10
11
10
11
10
10
11
11
10
10
11
10
11
10
9
10
9
8
9
8
8
8
11
8
9
8
11
0
10
11
10
11
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció |