Bujdosó kurucok beszélgetése
Cudar egy sötétség; könnyemet se látom.
Pedig egyebem sincs könnynél a világon.
"Pajtásom, pajtásom, kenyeres pajtásom,
Hiszed-e még, hogy két szemünk
Jobb napokat lásson?"
""A mi gyertyánk itt nyír, hej! hasztalan ég el.
S ha nem tudunk élni tudni:
Kurucosan halni tudni
Nem feledtünk még el.""
Két hazánk is volna, de bizony egy sincsen.
Egyik kardon veszett, a másik bilincsen.
"Labancok országa nem az én országom.
S itt sincs itthon szegény kuruc
Szép Erdélyországon."
""Menjünk-e? De merre?... Vagy haljunk-e békén?
Bánatom évadján,
Ebek harmincadján
Halni se tudnék én.""
A föld már a másé. Takaródzzunk éggel.
Álmodjunk daliás, tarka kurucnéppel.
"Ha nem lehet élni: halni kéne itten.
Pedig magam szebb életért
Szebb halálra vittem."
""Nem hagyjuk el egymást, bú-beli pajtásom.
Vágjunk nyelet az ásónknak...
Egyőnk a másónknak
Kell, hogy gödröt ásson.""
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!