Most senki... - - U Gyüjtőkamrája egy tömeg izomnak, - - - - U - U U U - - Melyet nehéz, kínos igára fognak. U - U - - U U - U - - Némán mozgó, hideg, holt gépezet, - - - - U - - - U - Mit más keze irányít és vezet - - - U U U - - - U - Hogy ember is, csak sóhaja U - U - - - U U Jelenti. U - U A gyárban, U - - Vagy pinceműhely szennyes éjjelében, - - U - - - U - U - - Haldoklik vízen és száraz kenyéren; - - - - U - - - U - U A két kezéből kincsek omlanak U - U - - - U - U - S maga értéktelen lim-lom, anyag - U U - - U - - U U - Részére szánva rothadás, - - U - U - U - Halál van. U - U A réten U - - Fényes sugárban megcsillan kaszája, - - U - - - - - U - U Tömött fejű kalász bukik le rája; U - U - U - U - U - U S mindenkinek terem bőven kenyér, - - U - U - - - U - Belőle csak maga hiába kér - U - U - U U U- U - A jóllakásról - álmodik U - U - - - U U A télen. U - U A bánya...! U - U Élő hősök közös temetkezése, - - - - U - U - U - U S önként szállnak le bús, sötét ölébe. - - - - U - U - U - U Nincs ott tavasz, hímes virágu nyár. - - U - - - U - U - A füstölgő mécs ott a napsugár - U - - - - - U - U - A börtön az, a szolgaság U - U U U - U - Tanyája. U - U Az élet U - - Benne fogamzik meg, belőle árad, - U U - - - U - U - U A gyönyörnek forrása nála támad; U U - - - - U - U - - Boldogságát, javát mindenkinek: - - - - U - - - U - Szorgalmával lám ő teremti meg, - - - - - - U - U - S neki a nyomor esküszik U U U U U - U - Hűséget. - - U De majd ha, U - U Ki tudja honnan, egy-egy szikra pattan, U - U - U U - - U - - S felgyul a rét, a gyár, a bányakatlan... - U U - U - U - U - U A földtekét bevilágítva ég, U - U - U U - - U - Leolvad a bilincs, lehull a fék, U- U U U - U - U - S a fénytől elszökik az éj U - - - U U U - Hatalma... U - U
| A
B
B
C
C
D
A
| 3
11
11
10
10
8
3
| | A
B
B
C
C
D
A
| 3
11
11
10
10
8
3
| | A
B
B
C
C
D
A
| 3
11
11
10
10
8
3
| | A
B
B
C
C
D
A
| 3
11
11
10
10
8
3
| | A
B
B
C
C
D
A
| 3
11
11
10
10
8
3
| | A
B
B
C
C
C
A
| 3
11
11
10
10
8
3
| | | |
| Alliteráció
|